1. fejezet

Sziasztok!
Itt az első fejli.Remélem tetszeni fog!Komizzatok!;)
Köszi!
Puszi <3
Zseby


Éppen legjobb barátnőmtől mentem haza.
Már sötétedett és fáztam is.Ráadásul barátnőmmel horror filmet néztünk és még eléggé a hatása alatt voltam, így próbáltam sietni.
A sarkon viszont összeüköztem egy sráccal.Akkorát sikította, hogy a srácnak be kellett fognia a fülét.Amikor befejeztem hátrébb léptem.
-Ne haragudj!Nem akartalak megijeszteni.-mondta a srác lassan közelítve.
-S-s-semmi g-gond.-mondtam még mindig dadogva a félelemtől.
-Ne félj, nem bántalak.
-Oké.-mondtam suttogva.
-Gyere ülj le.-mondta a padra mutatva.
Látta, hogy remegek, ezért átkarolta a derekamat, és oda segített.
-Kérsz vizet?
-Igen, köszi.
Adott egy üveget én pedig inni kezdtem.Ittam pár kortyot, és vissza adtam, mert nem akartam mohónak tűnni.
-Nyugodtan igyál.-nyújtotta vissza melegen mosolyogva.
ittam még néhány kortyot, és vissza adtam.Amikor elvette megfogta a kezemet.Én pedig elpirulva elhúztam.
Ő pedig kuncogni kezdett.
Én pedig elmosolyodtam.
-Jobban vagy?
-Igen, köszi.
-gyere, haza kísérlek.
-Oké.Köszi.
-Tessék.Vedd fel.-nyújtotta felém a pulcsiját.
Észre sem vettem, hogy remegek.
-Köszi.-mondtam, miközben segített felhúzni.
-Egyébként Justin vagyok.Justin Bieber.
-Tudom, láttam pár fellépésed.
-Téged hogy hívnak?-kérdezte csillogó szemkkel.
-Sophie Texeira.De Soph-nak vagy Texi-nek szólítanak.
-Én maradok a Soph-nál.-kacsintott rám.
Mire én elvörösödtem.
-Messze laksz?
-Hát eléggé.
-Nem baj.-mondta eltökélten.
Már egy ideje sétálunk, amikor megbotlottam.De Justin elkapott.
-Úgy tűnik itt lesz a randid.-mondta mosolyogva, miközben elpirult.
De a kezemet nem engedte el.Én ezen csak kuncogtam elpirulva.
Utána mentünk tovább.Nagyon sokat beszélgettünk és kezdtük megismerni egymást.
Láttam, hogy mondani akar valamit, csak nem meri.Gondoltam, ha akarja, majd elmondja.
Néhány perc múlva megszólalt.
-Soph.Kérdezhetek valamit?-kérdezte zavartan.
-Persze.
-Hát...szóval...holnap lesz egy fellépésem.Eljönnél velem?
-Nagyon szívesen.
Erre Ő csak elvigyorodott.
-Akkor 7-re érted jövök.Jó?
-Tökéletes.-néztem a szemébe.
Megálltunk és csak néztük egymást.Aztán éreztem, hogy megfogja a kezemet.Aztán csak nézett a szemebe.
Láttam, hogy elpirult, és éreztem, hogy én is vörösödök, de csak néztük egymást tovább.
Majd láttam, hogy közeledik az arca az enyémhez.De hagytam, hogy közeledjen.
Lassan közeledett és már éreztem a leheletét az arcomon.Szaggatottan vettem a levegőt.Én is közelíteni kezdtem az arcához, de hagytam, hogy az utolsó lépést Ó tegye meg.
Amikor megcsókolt mérhetetlen boldogság öntött el.Nem csókolt sokáig, mivel szinte nem is ismerjük egymást.Amikor befejezte rám nézett, de a kezemet nem engedte el.
-Ne haragudj, én csak...-próbált valami kifogást találni.
-Semmi gond.-mosolyogtam rá zavartan.
-Tényleg ne haragudj, csak...csak úgy éreztem, hogy muszáj.
-Semmi gond.Nyugodj meg.-simogattam meg.
-Bocsáss meg.Bocsánatot kell kérnem a barátodtól is.
Erre csak nevetni kezdtem.
-Mi az?-kérdezte zavarodottan.
-Nincs barátom.-mondtam még mindig kuncogva.
Erre Ő is vigyorogni kezdett.
Aztán újra elindultunk még mindig kézen fogva.
-Szóval azt mondod, hogy nincs barátod?-kérdezte Bieb elpirulva.
-Nincs.
-És...nekem le-lenne esélyem?-kérdezte a járdát tanulmányozva.
-Igen.-feleltem határozottan, hogy egy kis bátorságot adjak neki.
Erre felnézett és adott egy puszit az arcomra.
Én pedig adtam egy puszit a szájára.De amikor én elhúztam a fejem, Ő utánam kapott és megcsókolt.Közben pedig a derekamnál fogva húzott közelebb magához.
Most tovább csókolt.
Amikor elhúzódott mosolygott és rám kacsintott.
Majd úja elindultunk még mindig kézen fogva.
-Szeretnék kérdezni velemit.-mondta, majd egy padhoz húzott.
-Kérdezz.-mondtam a szemébe nézve.
-Hát tudom, hogy még nem igazán ismerjük egymást, de nekem nagyon tetszel.-mondta elpirulva.
-Te is nekem.-simogattam meg a kezét.
-Szóval azt szeretném kérdezni, hogy...le-lennél-e a barátnőm?
-Igen.-suttogtam zavaromban.
-Köszönöm.-mondta átölelve.
Én erre csak megcsókoltam.
Még ültünk egy darabig, aztán újra elindultunk.
-Megjöttünk.-jelentettem ki szomorúan.
-Hát akkor szia!-mondta, közben megcsókolt.
Aztán elindult vissza, én pedig kinyitottam az ajtót.Mikor épp csuktam volna be, Justin-t láttam meg.
Kérdőn néztem rá.
-Nem tudom merre kell vissza menni.-mondta elpirulva, és kissé félve.
Nem tudtam mit tegyek.